(Baán Izsák testvér írása)
Az 1754-ben épült bakonybéli bencés templom főoltára alatt kialakított kripta minden bizonnyal egyidős a templommal. A szerzetesközösség életének eseményeit megörökítő naplókban elsőként a templomot építtető, a monostor gazdaságát a török kor után újraszervező kormányzó perjelről, Pirnecker Emiliánról jegyezték fel, hogy a főoltár alá temették 1763-ban. A rákövetkező mintegy 120 év alatt 17 bakonybéli bencés szerzetes talált a kriptában örök nyughelyére, köztük néhány nagy formátumú, híres egyházi ember is (róluk a későbbiekben külön írást teszünk közzé a honlapon).
A kriptában nyugvók teljes névsora beosztásukkal, születési és halálozási dátumukkal (temetésük sorrendjében):
Pirnecker Emilián kormányzó perjel, 1703 – 1763. 06. 24. Paintner Dózsa növendék, 1757 – 1776. 03. 19. Kuti Dénes c. bélai apát, 1707 – 1779. 06. 09. Grätzer Zoerard apát, 1718 – 1781. 07. 20. Mecséri Emilián, 1739 – 1809. 11. 07. Marics Hilár jószágkormányzó, 1737 – 1814. 04. 19. Guzmics Izidor apát, 1786 – 1839. 09. 01. Kovács Márk jószágkormányzó, spirituális, 1782 – 1854. 12. 08. Nyúli Vilmos plébános, spirituális, 1785 – 1857. 12. 18. Körmendy Placid alperjel, 1800 – 1861. 04. 05. Rónay Béla esztergomi tanár, 1826 – 1861. 07. 13. Sinkó Bertalan spirituális, 1786 – 1866. 06. 27. Raffenczeder Ágoston perjel, 1808 – 1869. 04. 28. Szkalka Kandid perjel, 1793 – 1875. 02. 27. Balázs Teofil perjel, 1795 – 1878. 06. 05. Császár Ármin perjel, 1796 – 1880. 09. 19. Szabó Otmár alperjel, 1823 – 1880. 12. 21.
Az elhunyt bencések viszonylag alacsony száma a konvent létszáma mellett azzal magyarázható, hogy 1802 után az apátságban megforduló nagyszámú fiatal rendtárs később más házakba került, s ott is fejezték be pályájukat, Bakonybélbe viszonylag kevesen kerültek vissza idős korukra.
A kripta eredeti lejáratát, mely a templom északi oldaláról ereszkedett a mélybe, a II. világháború idején befalazták, lépcsőjét levésték. Jelenleg a templomhajó közepén kialakított nyíláson át, kőkeretbe helyezett fadeszkák eltávolításával lehet lejutni az elődök nyughelyéhez.
A kripta jelenlegi állapotáról elmondható, hogy az évszázadok viszontagságai (beázás, talajvíz, lefalazott szellőzőnyílás) miatt a feliratok jó része lemállott, olvashatatlanná vált, mindössze két sír felirata maradt meg teljes egészében, és egy további részlegesen. Ezeken kívül még néhány sírhelyről a naplóbejegyzések alapján rekonstruálható, hogy kinek a földi maradványait rejti.
A millenniumi projekt keretében a kripta járószintjére kőburkolat kerül, világítása és szellőzése biztosított lesz, s a templomhajóból az eddigi létra helyett lépcső vezet majd le a temetkezési helyre.
Felhasznált irodalom:
SÖRÖS PONGRÁC: A bakonybéli apátság története. II. A Pannonhalmáról való függés kora. 1548-tól napjainkig, Szent István Társulat, Budapest 1904.
A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára 1802-1986, Szerk: Legányi Norbert, Berkó Pál, Pannonhalma 1986.
A Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban őrzött bakonybéli perjeli naplók bejegyzései